Hidegfront vagy melegfront?

Hidegfront után melegfront, aki frontérzékeny, tudja, hogy melyik, milyen panaszt hoz. Mozgásszervi panaszok, migrén, fejfájás a leggyakoribbak. Milyen hatással vannak ránk a különféle frontok?

Az új évszak beköszöntével – az átlagos 72-96 óra helyett – akár naponta követhetik egymást a különböző időjárási frontok. Ez pedig nemcsak nyugtalansággal, koncentrációzavarral, ingerlékenységgel járhat, hanem akár fájdalmas is lehet, hiszen az arra érzékenyeknél gyakran okoz migrént, ízületi betegeknél, gyomorfekélyeseknél a panaszok fokozódását. Mit tehetünk azért, hogy az időjárás változásai minél kevésbé viseljenek meg? Íme néhány jó tanács.

Frontok: mivel állunk szemben?

Az időjárást, a fronthatásokat ma már különböző mobilapplikációkkal, neten is nyomon követhetjük.

Ha előre készülünk rá, a frontérzékenység jól kezelhető, ám ehhez lényeges, hogy tudjuk. mire vagyunk érzékenyek, s milyen tünetekre számíthatunk. Rendszeres panaszainkkal mindenképp forduljunk háziorvosunkhoz, aki segít kizárni egyéb betegségek lehetőségét, s megtalálni a megfelelő megoldást tüneteink enyhítésére.

Amikor hidegfront érkezik

A levegő hőmérséklete és a páratartalom csökken, ugyanakkor nő a légnyomás. A következő tünetek léphetnek fel: heves szívdobogás, vérnyomás-emelkedés, nyugtalanság, alvászavarok. Erősödhetnek a reumatikus és a gyomorfekéllyel járó fájdalmak, gyakrabban jelentkezhetnek keringési problémák, asztmás és epilepsziás rohamok egyaránt.

Ha a melegfront közelít

A levegő hőmérséklete és a páratartalom emelkedik, a légnyomás csökken. Már a front megérkezése előtt pár órával, számíthatnak bizonyos tünetek megjelenésére az erre érzékenyek. Ilyen lehet: a szaporább pulzusszám és légzés, fáradtság, esetleg ingerlékenység, migrénes fejfájás. Nőhet az infarktus veszélye, erősödhetnek az allergiás tünetek, a gyulladásra való hajlam, csökkenhet a vérnyomás, sőt depresszió és alvászavar is kísérheti. Fokozódhat a balesetveszély, hiszen figyelmünk csökken.

Kiket érint a front?

Jó tudni, hogy főként a túlhajszolt, gyengébb fizikumú emberek életét nehezíthetik meg a frontok. Érzékenyebbek lehetnek ugyanakkor az érrendszeri betegségben szenvedők, a kisgyermekek, az 50 év felettiek, a túlsúllyal vagy immunproblémákkal küzdők egyaránt.

Hogyan védekezzünk fronthatás esetén? Pihenjünk!

Fontos még, hogy változatosan és egészségesen táplálkozzunk, fogyasszunk vitamindús étkeket, rendszeresen mozogjunk, illetve hagyjunk időt a regenerálódásra, feltöltődésre is.
Lehetőség szerint tartózkodjunk minél többet a szabadban, igyunk megfelelő mennyiségű folyadékot.
Segíthetnek továbbá a káliumban és magnéziumban gazdag ételek például: banán, paradicsom, narancs, burgonya, búzakorpa stb.
Különböző gyógynövényekkel is támogathatjuk szervezetünket, ilyen lehet akár a levendula, a citromfű vagy a cickafarkfű is. Alkalmazásukhoz, és egyéni igényeinkhez érdemes fitoterapeuta tanácsát kérni.

Frontérzékenység szűrővizsgálat

A speciális időjárás-érzékenységi szűrővizsgálatok segítenek feltárni, hogy ki mennyire érzékeny az időjárási hatásokra, és hogy milyen mértékű a veszélyeztetettsége. Az erősebben érintettek részletes kivizsgálást is kérhetnek, amelynek során egyéni Meteo-Profilt is felállítanak a szakemberek. Utóbbira akár ingyenes lehetőség is van a meteoklinika.hu online kérdőívének kitöltésével. A Meteo-Profil alapján a klinika meteogyógyászai pontos, személyre szóló előrejelzéseket tudnak készíteni, és megfelelő egyéni gyógymódokat ajánlanak a panaszok megelőzésére és enyhítésére.

Létezik mellékhatásmentes gyógyszer?

Kiábrándító tény, és egyben a gyógyszerhatástan alaptétele, hogy a gyógyszerek hatása és azok mellékhatása egymástól elválaszthatatlan.

A hatóanyagok gyógyszergyári formulálásának a változtatásával és a gyógyszerbevétel módjának a helyes megválasztásával egyes mellékhatások ugyan enyhíthetők, de általában azok kiiktatására nincs lehetőség.

A hatásból következhet a mellékhatás

Számos példa említhető, amik mind-mind azt támasztják alá, hogy egy hatóanyag terápiás hatásmechanizmusa ismeretében az általa kiváltott mellékhatások egy része előre „megjósolható”. Elég az antibiotikumok baktériumokat elpusztító hatását felhozni, ami nem csak a kórokozó mikroorganizmusokra korlátozódik, így az antibiotikumok szedésének a bélflóra jótékony baktériumai is áldozatul esnek. Ezzel magyarázható az antibiotikum-kúrák mellékhatásaként nagy gyakorisággal fellépő hasmenés vagy puffadás.

A vény nélkül is kapható fájdalom- és lázcsillapító hatóanyagok (pl. ibuprofén, diklofenák, naproxen) hatásmechanizmusát (ún. ciklooxigenáz enzimek gátlása) megismerve az is nyilvánvaló, hogy miért vezethetnek ezek a hatóanyagok a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártya károsodásához. Tény, hogy ez a hatás minden – ebbe a hatástani csoportba tartozó - hatóanyagnál eltérő mértékben jelenik meg, de valamennyiüknél jelen van. A mindennapi gyógyszerszedési gyakorlat szempontjából lényeges az is, hogy mekkora dózisban, mennyi ideig szedi a beteg ezeket a patikaszereket, ugyanis azok is befolyással vannak arra, hogy mekkora a gyomor- és bélnyálkahártya károsodás, például egy fekély létrejöttének a rizikója.

Vannak előre nem jósolható mellékhatások

A mellékhatások egy része „véletlenszerű”. Nem mondható meg, hogy időseknél vagy fiataloknál lép fel elsősorban, vagy milyen életmódbeli faktorok (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás) fokozzák annak a rizikóját. Ide sorolható például a gyógyszerek hatóanyagaival vagy segédanyagaival szembeni való allergia.

Minél újabb egy gyógyszer, annál több a mellékhatása?

Új gyógyszert írt fel az orvos. Miután kiváltja a beteg a patikaszert és otthon részletesen tanulmányozza annak a betegtájékoztatóját, kicsit szkeptikussá válik. Több soron keresztül csak a mellékhatásokat sorolják fel. Ezzel szemben: egyáltalán nem biztos, hogy az új hatóanyagok gyakrabban vezetnek mellékhatásokhoz, netán súlyosabb mellékhatásokat váltanak ki, mint a régiek. Ellenben a jelenlegi gyógyszer törzskönyvezési előírások megkövetelik azt, hogy a ritkán előforduló mellékhatások is feltüntetésre kerüljenek a betegtájékoztatókban - akkor is, ha az 10 000 emberből mindössze egynél jelentkezett.

A mellékhatásokat jelenteni kell

A forgalomba került gyógyszerek mellékhatásainak a regisztrálása folyamatos, az a gyógyszerpiacra való bekerülést követően évekig, évtizedekig tart. Lényeges, hogy ennek a gyógyszer alkalmazás biztonságossága szempontjából lényeges folyamatnak a betegek is aktív részesei legyenek azáltal, hogy ha mellékhatásokat tapasztalnak, akkor azokat jelentik – pl. a gyógyszerészüknek vagy a kezelőorvosuknak.

Mennyi és milyen súlyosságú mellékhatás az „elfogadható”?

Vannak mellékhatások, amik idővel enyhülnek. Előfordulhat, hogy a beteg egy új hatóanyagú vérnyomás csökkentőt kapott, ami a szedés első napjaiban hasmenéshez vezet; majd később ez fokozatosan megszűnik. Léteznek azonban olyan mellékhatások is, amik akkor jelentkeznek, akkor érezhetők, ha már hosszabb ideje szedi a beteg az adott gyógyszert, ilyen például a szteroid gyulladásgátlók szedése okozta gyomornyálkahártya-károsodás.

Amennyiben a tapasztalt mellékhatások súlyosak, életveszélyesek, a gyógyszerek hatóságilag visszavonásra kerülhetnek, azok forgalmazása megszűnik. Napjainkban is van példa rá, hogy pár évig használt szerek tűnnek el a gyógyszerpiacról.

A hatásokat és a még elviselhető mellékhatások súlyosságát minden esetben mérlegelik a szakemberek. A daganatellenes szereknek számos mellékhatása van (pl. hányás, szédülés, hajhullás, vérképi elváltozások), mégis alkalmazzák azokat, mivel a gyógyszerek szedése által biztosított egészségbeli javulás messze felülmúlja a mellékhatások jelentette kellemetlenségeket. Valószínűsíthető, hogy egy fejfájás csillapítására szolgáló gyógyszer egy ehhez hasonló mellékhatás-spektrummal nem maradhatna forgalomban.

Mesterséges aromák

A mesterséges aromák vonatkozik az ízeket hivatottak pótolni. Ezeket legtöbbször az eredeti íz megváltoztatására használják, például kakaópor nélküli csokoládét állítanak elő. Ilyenkor a vásárló érzékszerveinek átveréséről van szó, ráadásul ezek a vegyi úton előállított adalékanyagok az egészségünket is károsíthatják.

Egy élelmiszeriparban közkedvelt mesterséges aroma több száz, netán több ezer különböző kémiai vegyületből tevődik össze. A kedvenc mű ízek kikísérletezésére a gyártók nem sajnálnak hosszú éveket áldozni, hiszen a fáradtságos munka kifizetődő. Miután a mesterséges aromákra a vásárlókat rászoktatták, ragaszkodni fognak az ezeket tartalmazó ételekhez, tulajdonképpen ízfüggővé válnak, és hagyják magukat manipulálni.

Ha a mesterséges aromákról van szó, vegyük példaként a vanillin különböző változatait. Amennyiben egyenesen a vanília magvakból nyerik ki az aromát – és csak abból –, a címkén a természetes aroma jelölés szerepel. Amikor valamilyen természetes anyagból – vagy több keverékéből – állítják elő, ami az „ál-vanillin” esetében leggyakrabban a kurkuma (E 100), a címkén ezt természetazonos ételízesítő aromaként tüntetik fel. A kémia fejlődése lehetővé tette az aromát létrehozó molekulák meghatározását és lemásolását. Az ilyen módon készült vanillin csomagolásán a szintetikus aroma kifejezést használják.

Mielőtt még azt hinnénk, hogy jól választottunk, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy még a természetes sem feltétlenül természetes. A természetesnek nevezett aromát gyakran oldószeres kivonással, illetve mikrobiológiai módszerrel nyerik ki növényi vagy állati eredetű alapanyagokból. Vegyi szintézissel készülnek a természetazonos aromák: ezek olyan vegyületek, amelyek kémiailag azonosak az utánozni akart természetben előforduló aromával. Ennél is rosszabb a mesterséges aroma, ez ugyanis még kémiai szempontból is eltér attól az anyagtól, amit a termék természetes formájában eredetileg tartalmazna. A helyzetet nehezíti, hogy sok terméken régen láttunk E számokat, manapság viszont azoknak a vegyik anyagoknak a nevét írják oda, amiket ezek a számok takarnak, összezavarva így a vásárlót.

Kevesen tudják, hogy létezik termékemlék, más néven ízmemória, tehát amikor eszünk valamit, vagy jót, vagy rosszat, az agyunk azt jegyzi. Amikor éhesek vagyunk, agyunk több ezer, vagy több százezer termék közül válogat, és kiválasztja a kedvére valót. A karamell például cukorból és etil-vanillinből (E 150) tevődik össze, ezzel ízesítnek különböző édességeket, süteményeket, amikkel függést lehet kiváltani. És itt vannak a sós ízek, ilyen a híres E621-es nátrium-glutamát, amit egy japán kutató fedezett fel, és azt találta, hogy önálló íze nincs a glutamátnak, viszont, viszont sós, fehérjedús ételekhez hozzáadva- pizzák, levesporok, húsos ételek – harmonizálja az ízeket. Ezért van az, hogy annyian kedvelik, de otthon nagyon nehéz ilyen ízeket előállítani. Azok a gyerekek, akik glutamátos ízeken nőnek fel, nem fogják értékelni a salátát, a gyümölcsöt, hiszen unalmasnak tartják. A számos növényben, köztük a málnában és a fahéjban fellelhető aromaanyag a kumarin (C9H6O2), amely nagy dózisban súlyosan károsíthatja a májat. Egy termék minél silányabb minőségű, általában annál több mesterséges aromával bolondítják meg. És itt vannak még a mű gyümölcs ízek, amiket fagylaltokba, joghurtokba, szénsavas üdítőkbe tesznek. Az ananász íz nem más, mint etil-acetát, ami egyébként bőr-és textil tisztító, vagy az aldehid C17, ami a meggyes jégrém ízesítője is lehet, festékek, műanyagok és gumik gyártásnál is használják. Ezeket elvileg bevizsgálták, azaz nem minősítették egészségre károsnak, ha utóbb kiderül, hogy mégis, akkor legfeljebb visszavonják.

A mesterséges aromák emésztőrendszeri zavarokat, hasmenést, légzőszervi problémákat, allergiát, nyálkahártya problémákat, magatartászavarokat okozhatnak, emellett károsítják a májat, a vesét és az idegrendszert. Éppen ezért, ha egy étel címkéjén háromnál több E szám található, azt semmiképp se adjuk gyerekeknek! Tartsuk szem előtt, hogy a kemikáliák és méreganyagok hosszú távon felhalmozódhatnak szervezetünkben, ami súlyos betegségek kialakulásához vezethet.

Szinte nem létezik olyan élelmiszeripari termék, amelynek címkéjén az adalékok között ne szerepelne valamilyen – és legtöbbünk számára semmitmondó − E betű. Legtöbben ilyenkor színezékre, vagy tartósítószerre gondolnak, pedig az „E család” igen népes. Ide tartoznak –a fentieken kívül− az antioxidánsok, savasítók és savasság stabilizálók, csomósodás gátlók, mesterséges színezékek és édesítőszerek, habzásgátlók, sűrítők, zselésítők, aromák, só- és állagstabilizálók, térfogatnövelők, élesztő szerek, valamint a tartósító gázok.

Bár a forgalomban lévő „E”-k elvileg nem veszélyeztetik egészségünket, ne dőljünk be a turpisságnak! Egy termék mindig a napi megengedett „E” mennyiség határán marad − például a kenyér −, ennél többet nem tartalmazhat. De ha veszünk hozzá egy konzervet vagy felvágottat, sajtot, bizony túlléphetjük az egészségügyi határértéket. Arról nem is beszélve, hogy az előírások sem tévedhetetlenek: számos olyan „E” létezik, amit időközben betiltottak, mert kiderült: mégis károsítják a szervezetet. Szervezetünkben a bevitt adalékanyagok lassan felhalmozódnak, idővel a méregtelenítő szerveink már nem tudnak megbirkózni velük. Ennek jele a rossz emésztés, a gyengeség, a kedvetlenség. Ha nem lépünk közbe, felborul a bélflóránk egyensúlya, emiatt romlik az életfontosságú tápanyagok felszívódása, ami már az egész testünk működésére kihat.