A mesterséges aromák vonatkozik az ízeket hivatottak pótolni. Ezeket legtöbbször az eredeti íz megváltoztatására használják, például kakaópor nélküli csokoládét állítanak elő. Ilyenkor a vásárló érzékszerveinek átveréséről van szó, ráadásul ezek a vegyi úton előállított adalékanyagok az egészségünket is károsíthatják.
Egy élelmiszeriparban közkedvelt mesterséges aroma több száz, netán több ezer különböző kémiai vegyületből tevődik össze. A kedvenc mű ízek kikísérletezésére a gyártók nem sajnálnak hosszú éveket áldozni, hiszen a fáradtságos munka kifizetődő. Miután a mesterséges aromákra a vásárlókat rászoktatták, ragaszkodni fognak az ezeket tartalmazó ételekhez, tulajdonképpen ízfüggővé válnak, és hagyják magukat manipulálni.
Ha a mesterséges aromákról van szó, vegyük példaként a vanillin különböző változatait. Amennyiben egyenesen a vanília magvakból nyerik ki az aromát – és csak abból –, a címkén a természetes aroma jelölés szerepel. Amikor valamilyen természetes anyagból – vagy több keverékéből – állítják elő, ami az „ál-vanillin” esetében leggyakrabban a kurkuma (E 100), a címkén ezt természetazonos ételízesítő aromaként tüntetik fel. A kémia fejlődése lehetővé tette az aromát létrehozó molekulák meghatározását és lemásolását. Az ilyen módon készült vanillin csomagolásán a szintetikus aroma kifejezést használják.
Mielőtt még azt hinnénk, hogy jól választottunk, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy még a természetes sem feltétlenül természetes. A természetesnek nevezett aromát gyakran oldószeres kivonással, illetve mikrobiológiai módszerrel nyerik ki növényi vagy állati eredetű alapanyagokból. Vegyi szintézissel készülnek a természetazonos aromák: ezek olyan vegyületek, amelyek kémiailag azonosak az utánozni akart természetben előforduló aromával. Ennél is rosszabb a mesterséges aroma, ez ugyanis még kémiai szempontból is eltér attól az anyagtól, amit a termék természetes formájában eredetileg tartalmazna. A helyzetet nehezíti, hogy sok terméken régen láttunk E számokat, manapság viszont azoknak a vegyik anyagoknak a nevét írják oda, amiket ezek a számok takarnak, összezavarva így a vásárlót.
Kevesen tudják, hogy létezik termékemlék, más néven ízmemória, tehát amikor eszünk valamit, vagy jót, vagy rosszat, az agyunk azt jegyzi. Amikor éhesek vagyunk, agyunk több ezer, vagy több százezer termék közül válogat, és kiválasztja a kedvére valót. A karamell például cukorból és etil-vanillinből (E 150) tevődik össze, ezzel ízesítnek különböző édességeket, süteményeket, amikkel függést lehet kiváltani. És itt vannak a sós ízek, ilyen a híres E621-es nátrium-glutamát, amit egy japán kutató fedezett fel, és azt találta, hogy önálló íze nincs a glutamátnak, viszont, viszont sós, fehérjedús ételekhez hozzáadva- pizzák, levesporok, húsos ételek – harmonizálja az ízeket. Ezért van az, hogy annyian kedvelik, de otthon nagyon nehéz ilyen ízeket előállítani. Azok a gyerekek, akik glutamátos ízeken nőnek fel, nem fogják értékelni a salátát, a gyümölcsöt, hiszen unalmasnak tartják. A számos növényben, köztük a málnában és a fahéjban fellelhető aromaanyag a kumarin (C9H6O2), amely nagy dózisban súlyosan károsíthatja a májat. Egy termék minél silányabb minőségű, általában annál több mesterséges aromával bolondítják meg. És itt vannak még a mű gyümölcs ízek, amiket fagylaltokba, joghurtokba, szénsavas üdítőkbe tesznek. Az ananász íz nem más, mint etil-acetát, ami egyébként bőr-és textil tisztító, vagy az aldehid C17, ami a meggyes jégrém ízesítője is lehet, festékek, műanyagok és gumik gyártásnál is használják. Ezeket elvileg bevizsgálták, azaz nem minősítették egészségre károsnak, ha utóbb kiderül, hogy mégis, akkor legfeljebb visszavonják.
A mesterséges aromák emésztőrendszeri zavarokat, hasmenést, légzőszervi problémákat, allergiát, nyálkahártya problémákat, magatartászavarokat okozhatnak, emellett károsítják a májat, a vesét és az idegrendszert. Éppen ezért, ha egy étel címkéjén háromnál több E szám található, azt semmiképp se adjuk gyerekeknek! Tartsuk szem előtt, hogy a kemikáliák és méreganyagok hosszú távon felhalmozódhatnak szervezetünkben, ami súlyos betegségek kialakulásához vezethet.
Szinte nem létezik olyan élelmiszeripari termék, amelynek címkéjén az adalékok között ne szerepelne valamilyen – és legtöbbünk számára semmitmondó − E betű. Legtöbben ilyenkor színezékre, vagy tartósítószerre gondolnak, pedig az „E család” igen népes. Ide tartoznak –a fentieken kívül− az antioxidánsok, savasítók és savasság stabilizálók, csomósodás gátlók, mesterséges színezékek és édesítőszerek, habzásgátlók, sűrítők, zselésítők, aromák, só- és állagstabilizálók, térfogatnövelők, élesztő szerek, valamint a tartósító gázok.
Bár a forgalomban lévő „E”-k elvileg nem veszélyeztetik egészségünket, ne dőljünk be a turpisságnak! Egy termék mindig a napi megengedett „E” mennyiség határán marad − például a kenyér −, ennél többet nem tartalmazhat. De ha veszünk hozzá egy konzervet vagy felvágottat, sajtot, bizony túlléphetjük az egészségügyi határértéket. Arról nem is beszélve, hogy az előírások sem tévedhetetlenek: számos olyan „E” létezik, amit időközben betiltottak, mert kiderült: mégis károsítják a szervezetet. Szervezetünkben a bevitt adalékanyagok lassan felhalmozódnak, idővel a méregtelenítő szerveink már nem tudnak megbirkózni velük. Ennek jele a rossz emésztés, a gyengeség, a kedvetlenség. Ha nem lépünk közbe, felborul a bélflóránk egyensúlya, emiatt romlik az életfontosságú tápanyagok felszívódása, ami már az egész testünk működésére kihat.
