A ragaszkodó élősködő

Mivel a fejtetű zárt közösségekben gyorsan terjed, az óvodában vagy iskolában könnyen elkapják egymástól a gyerekek. A jó hír az, hogy a fejtetvesség otthon is kezelhető patikában kapható szerekkel, de az almaecet is jól oldja azt a cementszerű anyagot, amivel ez az emberi testen élő parazita a hajszálra ragasztotta a petéit.

Fontos tisztázni, hogy a fejtetű nem ugrik és nem is repül, hanem közvetlen érintkezés útján terjed. Az sem igaz, hogy csak a koszos vagy rövid hajat kedveli, a fejtetű számára ugyanis csak az a fontos, hogy közvetlenül a fejbőr közelében lehessen, hiszen melegre és táplálékra van szüksége a túléléshez.

Bárki elkaphatja

A fejtetűt nem azok kapják el, akik hadilábon állnak a tisztálkodással, hiszen az élősködő bármilyen hajban megjelenhet, és nem függ annak tisztaságától. Bár a gyerekek sokkal veszélyeztetettebbek, ez nem jelenti azt, hogy a felnőttek körében nem terjedhet el, ám a kicsik feje játék közben összeér, ami elegendő a fertőzéshez. Ily módon a fejtetvesség rövid idő alatt egész gyermekközösségeket is érinthet, a gyerekek pedig megfertőzhetik a családtagokat. A fejtetű a közösen használt fésű, hajkefe közvetítésével is átvándorolhat egyik fejről a másikra, de hordozó lehet a sapka, a törülköző, és akár az ágynemű is.

Nem olyan nehéz észrevenni

A fejtetű ugyan apró, ám szabad szemmel könnyen beazonosítható. Hat lábán horoghoz hasonlatos kapaszkodók vannak, ez teszi lehetővé, hogy akadály nélkül közlekedhessen egyik hajszálról a másikra. A nőstény egy kicsivel nagyobb a hímnél, hossza körülbelül 2,4-3,5 milliméter, a teste lapos, ovális alakú. Körülbelül 3 hétig él, ám ezalatt alatt igen termékeny. Petéit a párosodást követően 1-2 napon belül lerakja, és ragasztóanyaggal rögzíti a hajtövekhez. Ezek a szabad szemmel is látható, gombostűfej nagyságú peték 7-10 nap után, teljesen kifejlődve kelnek ki, és naponta 5-7 alkalommal, a vérünkkel táplálkoznak. Elsősorban a halántékon és a tarkón tanyáznak, de ha nem irtjuk ki őket, idővel az egész fejbőrt ellephetik.

Szabaduljunk meg tőle

Fejtetvesség esetén nem kell azonnal az orvoshoz rohannunk, mivel a gyógyszertárakban többféle otthoni használatra kifejlesztett irtószer kapható. Árulnak zselés vagy por állagú termékeket, amiket használat után samponnal kell eltávolítani. (Amikor egy családon belül valaki tetűvel fertőzött, akkor az egész családot tanácsos ellenőrizni.) Fontos a fejtetű elleni kezelést egymás után többször megismételni, mert a peték egy része életben maradhat. Amennyiben a kikelésük után nem pusztítják el őket, a folyamat elölről kezdődik. Segítségünkre lehet egy sűrű kefe, vagy az úgynevezett tetűfésű, amivel a petéket megpróbálhatjuk eltávolítani, ezt két vegyszeres kezelés között is érdemes használni. Emellett hatékony az almaecet is, ami jól oldja azt a cementszerű anyagot, amivel a fejtetű a hajszálra ragasztotta a petéit. Az ágyneműt, plüss állatokat és törölközőket legalább 60 fokon mossuk ki, a ruhákat egy napra a mélyhűtőben is tárolhatjuk, mivel a hideg hatására elpusztulnak. Gyermekek esetében, a tetűirtáshoz használt kémiai szerek irritációt, illetve allergiás reakciókat okozhatnak, elsősorban bőrpírt, hólyagosodást.

Gondolta volna?

A fejtetű felfedezését megnehezíti, hogy kezdetben egyáltalán nem érezni a csípéseket, mivel a tetű nyála tulajdonképpen érzésteleníti a fejbőrt. Ezért telhet el hosszabb idő a fertőzés, és a fejtetű észlelése között, ami megkönnyíti a továbbadásukat. Az élősködő a gazdatest nélkül alig 48-72 óráig marad életben, táplálék és a megfelelő hőmérséklet nélkül elpusztul.

Úgy ébredsz mint a mosott rongy?

Milyen szokásokat érdemes kialakítani ahhoz, hogy minél könnyebben aludjunk el és minél jobban kipihenjük magunkat? Most ebben segítünk néhány bevált tippel.

Van, akinek az is elég, hogy letegye a fejét, máris alszik, mint a bunda, másoknak viszont jóval hosszabb ideig tart eljutni abba az állapotba, hogy végre el tudjanak aludni.

A megfelelő alváshigiéniás szokások rendkívül sokat segíthetnek, még azoknak is, akik egyébként rossz alvónak számítanak. Természetesen, szükség lehet egy kis „kísérletezgetésre”, hiszen mindenki máshogy dolgozza fel az őt ért lelki és fizikai hatásokat, így időbe kerülhet azoknak a rituáléknak a megtalálása, amelyeknek köszönhetően a legjobban tudunk pihenni.

Legyen napirendünk

A megfelelő alváshigiénia egyik alapja, hogy tartsuk magunkat egy jól meghatározott, követhető napirendhez, vagyis mindig ugyanakkor feküdjünk le aludni és keljünk fel – még hétvégén is.
Ez segít „beállítani” a belső óránkat. Ne erőltessük azonban az alvást, ha valójában nem vagyunk fáradtak, és ha csak forgolódunk az ágyunkban, inkább keljünk fel és olvassunk, hallgassunk rádiót, de kerüljük a kék fényt kibocsátó monitorokat, kijelzőket.

Álomhozó ételek és italok

Biztosan emlékszünk a vicces jó tanácsra: vacsorára ne együnk sok töltött káposztát, mert rosszakat fogunk álmodni. Bármilyen meglepő, ennek a megállapításnak bizony van valóságalapja. A túlságosan zsíros, esetleg fűszeres, nehéz, megterhelő ételek megzavarhatják a pihenésünket, kellemetlen gyomorégést is okozhatnak, ami gyakoribb éjszakai ébredésekhez vezet. Ezzel szemben a magasabb szénhidrát-, illetve fehérjetartalmú ételek segíthetnek elaludni.

Lefekvés előtt néhány órával már ne fogyasszunk élénkítő hatású ételeket, italokat, például kávét, teát, energiaitalokat, csokoládét, mert ezek megnehezíthetik az elalvást. Élénkítő hatásai lehetnek bizonyos gyógyszereknek is (például megfázás elleni szereknek, melyekben koffein található), sőt a cigarettának is, ezért ha dohányzunk, akkor az elalvást megelőző legalább egy órában ne gyújtsunk rá.

Meglepő módon, az alkohol csak elsőre tűnik megfelelő „altatószernek”, néhány óra elteltével ugyanis inkább stimulánsként hat a szervezetünkre, vagyis az esti italozás hatása az éjszakai ébredések megsűrűsödése, az alvás felületessé válása lesz.

A tökéletes hálószoba

Igyekezzünk úgy kialakítani a hálószobánkat, hogy az igazán hívogató, megnyugtató és kényelmes legyen. A szoba legyen kellemesen hűvös, a felmérések szerint 18-22 fokos szobában tudunk a legjobban pihenni - alaposan szellőztessünk ki, mielőtt lefekszünk. Alaposan sötétítsünk be, de ha olyan környezetben alszunk, akkor akár szemmaszkot is használhatunk.

A hálószoba legyen minél csöndesebb – akár az úgynevezett fehérzaj-generátorokat is kipróbálhatjuk, melyek megnyugtató, egyenletes hangokkal segítik a pihenésünket.

Az ágyunkat csak pihenésre, relaxálásra, alvásra, szeretkezésre használjuk! Lehetőleg száműzzük a hálószobából a tévét, számítógépet, és lefekvés előtt legalább fél órával már ne nyomkodjuk az okostelefont vagy a tabletet sem.
Ha háziállataink vannak, lehetőleg ne engedjük, hogy a hálószobánkban vagy az ágyunkban aludjanak, mert a mocorgásukkal, mozgásukkal könnyen megzavarhatják a pihenésünket.

Megnyugtató rituálék

Nemcsak az elalvásban segíthetnek a rituálék, de abban is, hogy jobban kipihenjük magunkat. Vegyünk egy relaxáló fürdőt, olvassunk egy jó könyvet (a vérfagyasztó thrillereket, vagy a körömrágósan izgalmas krimiket inkább mellőzzük), hallgassunk zenét, esetleg meditáljunk.

Ha hajlamosak vagyunk arra, hogy a napközbeni gondjainkon rágódjunk alvás helyett, rendkívül hasznos lehet a naplóírás. Ezzel „kiüríthetjük” az agyunkat, és talán megoldást is találhatunk a minket foglalkoztató problémára.

Ébresztőóra

Ha mindennap ugyanakkor kelünk és körül-belül ugyanakkor fekszünk, az ébredéshez nem lesz szükségünk ébresztőórára, mert magunktól is felébredünk. Ha mégis óracsörgésre tudunk csak felkelni, azt az éjszaka során tartsuk hátrafordítva, hogy az éjszakai felébredések során ne tudjunk automatikusan az órára nézegetni.

Szívdobogást és függőséget okozhatnak az orrcseppek

Tény, hogy a legtöbb orrcsepphez hozzá lehet szokni és bizonyos gyakoriságú használat vagy huzamosabb ideig kezelendő nyálkahártya-duzzanat esetén már nem segítenek annyira. Vajon miért?

Egy németországi ökoteszt 45 nátha elleni szerből - köztük orrcseppekből - mindössze 13-at talált kifejezetten jónak. Az ítélet nem teljesen jogos, hiszen a "valamit valamiért" elv értelmében a gyógyszerek hatékonyságának ára van. Márpedig részben pont a kiváló nyálkahártya-lohasztó, ún. szimpatomimetikumokat - ilyen az oxymetazolin, a xylometazolin - tartották aggályosnak.

Ezek a szimpatikus idegrendszerre ható efedrin származékok valóban túladagolhatók. Annak mechanizmusa, hogy miért szokik hozzá a nyálkahártya, nem pontosan ismert, de egyre rövidebb ideig hatékonyak. A legkorszerűbb készítményekben azonban bízhatunk: ezek már egészen kis dózisban 12 órán keresztül is képesek tisztán tartani az orrot. Mégis jobb az óvatosság. Orvosi ellenőrzés nélkül legfeljebb naponta négyszer és 7-10 napig alkalmazzuk őket, majd egyhetes szünet következzék.

Az idegrendszerre élénkítő hatású hatóanyagok valóban fel tudják dobni az embert. Az erre érzékenyek, - különösen, ha hajlamosak nem cseppenként, hanem nagy adagban az orrba juttatni az oldatot - azt tapasztalhatják, hogy nehezen alszanak el. Főleg gyerekeknek érdemes éjszakára inkább fiziológiás oldatot cseppenteni. A nyálkahártya hozzászokása pedig egyre gyakoribb használatra sarkallna.

Megnyugtatásul: szinte kizárt, hogy a közönséges nátha hozzászokást okozzon. Olyan esetben azonban, amikor allergiás nátha miatt tartóssá vált az orrnyálka-hártya duzzadása, volt már rá példa, hogy a beteg súlyos szívritmuszavart, függőséget észlelt magánál. Ebben az esetben tehát nem az orrcsepp a megoldás. A fül-orr-gégésszel kell megbeszélni a gyógyulás útját. Az orrcsepp nem megfelelő használata miatt azonban kár volna sutba vágni egyik leghasznosabb segítőnket nátha idején.