Tény, hogy a legtöbb orrcsepphez hozzá lehet szokni és bizonyos gyakoriságú használat vagy huzamosabb ideig kezelendő nyálkahártya-duzzanat esetén már nem segítenek annyira. Vajon miért?
Egy németországi ökoteszt 45 nátha elleni szerből - köztük orrcseppekből - mindössze 13-at talált kifejezetten jónak. Az ítélet nem teljesen jogos, hiszen a "valamit valamiért" elv értelmében a gyógyszerek hatékonyságának ára van. Márpedig részben pont a kiváló nyálkahártya-lohasztó, ún. szimpatomimetikumokat - ilyen az oxymetazolin, a xylometazolin - tartották aggályosnak.
Ezek a szimpatikus idegrendszerre ható efedrin származékok valóban túladagolhatók. Annak mechanizmusa, hogy miért szokik hozzá a nyálkahártya, nem pontosan ismert, de egyre rövidebb ideig hatékonyak. A legkorszerűbb készítményekben azonban bízhatunk: ezek már egészen kis dózisban 12 órán keresztül is képesek tisztán tartani az orrot. Mégis jobb az óvatosság. Orvosi ellenőrzés nélkül legfeljebb naponta négyszer és 7-10 napig alkalmazzuk őket, majd egyhetes szünet következzék.
Az idegrendszerre élénkítő hatású hatóanyagok valóban fel tudják dobni az embert. Az erre érzékenyek, - különösen, ha hajlamosak nem cseppenként, hanem nagy adagban az orrba juttatni az oldatot - azt tapasztalhatják, hogy nehezen alszanak el. Főleg gyerekeknek érdemes éjszakára inkább fiziológiás oldatot cseppenteni. A nyálkahártya hozzászokása pedig egyre gyakoribb használatra sarkallna.
Megnyugtatásul: szinte kizárt, hogy a közönséges nátha hozzászokást okozzon. Olyan esetben azonban, amikor allergiás nátha miatt tartóssá vált az orrnyálka-hártya duzzadása, volt már rá példa, hogy a beteg súlyos szívritmuszavart, függőséget észlelt magánál. Ebben az esetben tehát nem az orrcsepp a megoldás. A fül-orr-gégésszel kell megbeszélni a gyógyulás útját. Az orrcsepp nem megfelelő használata miatt azonban kár volna sutba vágni egyik leghasznosabb segítőnket nátha idején.
