Székrekedés kínozza?

A székrekedés szinte népbetegség, manapság viszont egyszerűbb az emésztőrendszert megviselő hashajtó tablettákhoz nyúlni, mint megkeresni a probléma valódi okát.

Mit nevezünk egyáltalán székrekedésnek?

Mivel minden embernél más az emésztés és az ürítés folyamata, nem könnyű meghatározni, mi számít székrekedésnek valójában. Az általános vélekedés szerint, aki nem ürít legalább háromnaponta, az székrekedésben szenved. Ez azonban így mégsem teljesen igaz, hiszen a nők hajlamosabbak a székrekedésre, valamint az idősebb korban is gyakrabban előfordul. Ha nem betegség vagy szervi elváltozás áll a háttérben, a székrekedés elsősorban a helytelen táplálkozás eredménye, így a probléma kezelésekor is érdemes először az étrendünket végiggondolni.

Stop a hashajtóknak!

A székrekedés hashajtókkal való kezelése csak átmeneti megoldás, a testünk ugyanis idővel hozzászokik a gyógyszerhez, sőt egyre nagyobb mennyiségre lesz szükség ahhoz, hogy beindítsa az ürítést. Könnyen kialakulhat a gyógyszerfüggőség is, így a hashajtó voltaképpen hozzájárul a székrekedés súlyosbodásához. Ráadásul az állandó hasmenés következtében felborulhat a bélflóra egyensúlya is, ami újabb betegségek melegágya lehet. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a folyamatos hasmenés elektrolit vesztéshez és kiszáradáshoz vezethet.

Szavazzunk inkább a rostokra!

A rostszegény, ugyanakkor cukrokban és zsírokban bővelkedő étrend lassítja az emésztési folyamatokat, ennek hatására változik a széklet állaga, több víz szívódik fel belőle, így nehezebben ürül ki. Amennyiben a székrekedés az egészségtelen táplálkozás miatt alakult ki, az emésztést és a bélmozgást segítő étrenddel visszaállítható a szabályos ürítés. A legfontosabb az élelmi rostok, különösen a vízben oldódók bevitelének növelése, erre kiválóan alkalmas a psyllium maghéj. Szintén hozzájárulhatnak a székrekedés kezeléséhez, és az ürítés helyreállításához a probiotikus baktériumokat tartalmazó élelmiszerek.

Néhány tipp az étkezéshez

A rostban gazdag teljes kiőrlésű gabonák, a friss gyümölcsök, például a füge, kivi, mangó, körte és túlérett banán, a Psyllium maghéj, az aszalt gyümölcsök, az Aloe vera, az extra szűz olívaolaj, az olajos magvak, a hüvelyesek, a zabpehely, a búzacsíra, a torma, az articsóka, továbbá a spárga mind-mind segítségünkre lehetnek a székrekedés leküzdésében. Nagyon fontos naponta legalább nyolc pohár vizet fogyasszunk, ezt édesíthetjük akár akác-, és az eukaliptusz mézzel, mivel mindkettő enyhe hashajtó. Arról se feledkezzünk meg, hogy a székrekedés egyik kiváltója lehet a mozgásszegény életmód, ezért sokat tehetünk az egészségünkért, ha minden nap megmozgatjuk az izmainkat.

A hashajtók veszélyei

Számos olyan egészségügyi állapot létezik, amikor elkerülhetetlen a hashajtók alkalmazása. Sokan, azonban fogyókúrás szerként tekintenek ezekre a szerekre, ami könnyen függőséghez vezethet. Ezért kell tisztában lenni azzal, hogy mik a hashajtók veszélyei, és hogyan kerülhetjük el ezeket.

Krónikus székrekedés esetén természetesen indokolt a hashajtó szedése, ahogyan a méregtelenítés javítására is jó megoldást jelenthet ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hashajtókra viszonylag könnyen rá lehet szokni, világszerte több tízmillió ember küzd ezzel a függőséggel. A hashajtók veszélyei közül tehát ez a legfontosabb, ráadásul számos más egészségügyi probléma előidézője lehet, végeredményben akár halált is okozhat.

Mikor használjuk?

Alapvetően a székrekedésnek az az oka, hogy a bélperisztaltika lelassul, ezért a salakanyag lassabban jut el a végbélhez. Alkati kérdés, hogy kinek, milyen a bélműködése, és mennyire rendezett a széklete, ugyanakkor a krónikus székrekedésre létezik egy mindenkire használható feltételrendszer, amit a Róma III. kritériumrendszer határoz meg. Krónikus szélrekedésről akkor beszélhetünk, ha az alábbi tünetek közül, az utóbbi három hónapban kettőnél több jelentkezett, és hat hónapja fennállnak:

Az ürítések legalább 25 százaléka darabos vagy kemény.

Az ürítések legalább 25 százaléka nehézséget okoz.

Az ürítések legalább 25 százaléka után megmarad a székelési inger, azaz úgy érezzük, hogy a székelés elégtelen volt.

Az ürítések legalább 25 százalékában úgy érezzük, hogy a széklet távozását valami akadályozza.

Az ürítések legalább 25 százalékában a széklet csak külső segítséggel (manuálisan) távozik.

A heti ürítések száma kevesebb háromnál.

További feltétel, hogy hashajtó alkalmazása nélkül kisebb az esélye a lágy székletnek, ez pedig egyenes út a gyógyszerek szedéséhez. Különösen a nők és az idősek esetében jellemző a székrekedés, így a hashajtók veszélyei is elsősorban őket érintik.

Nem mindig kell hashajtó

Általában a székrekedést olyan okok váltják ki, amelyeket könnyedén megszüntethetünk. A leggyakoribb a helytelen táplálkozás, elsősorban a rostszegény étrend, de kiválthatja a mozgáshiány, az elégtelen folyadékbevitel. A megoldás ilyenkor kézenfekvő: a vízben oldhatatlan rostokban gazdag ételek fogyasztása, mint amilyen az árpa, a chia mag, a káposztafélék, a hagyma, a korpa, a rozs, a szilva, a málna, az uborka, a paradicsom, a bab vagy az útifű maghéj sokat segíthet a székrekedés megszüntetésében, ha ezekhez naponta legalább 2-3 liter tiszta, buborékmentes vizet is fogyasztunk. Más a helyzet, ha a székrekedést valamilyen betegség váltja ki, ezekben az esetekben magát a betegséget kell megszüntetni, addig viszont a hashajtók szedése sokszor elkerülhetetlen.

Amikor a testképzavar része a hashajtó

A hashajtófüggőség azonban jellemzően nem az előbbiek miatt alakul ki. Sőt, nem is szükségszerű, sokkal inkább mondható szándékosnak. A testképzavarra vezethető vissza, ahhoz, amikor valaki mindenképpen sovány akar lenni, de hiába éri el ezt az állapotot, továbbra is kényszeresen küzd a nem létező súlyfelesleg ellen. Mértékétől és kísérő mentális tüneteitől függően, ez lehet anorexia vagy bulimia, mindkét lelki betegség esetén gyakori a hashajtók rögeszmés használata. Van még egy élethelyzet, ami előidézheti a hashajtófüggőséget, ez pedig az időskor, amikor sokaknál valóban csak a gyógyszerek segítségével működik az ürítés.

Mikor tilos?

Szögezzük le ismét, hogy a hashajtók veszélyei általában csak a gyakori használat során jelentkeznek, az alkalmi használat rendszerint nem okoz egészségügyi problémát. Ez alól kivétel a bélzáródás és a bélgyulladás, amikor nem szabad hashajtót szedni.

A hashajtók veszélyei

Általánosságban elmondható, hogy hashajtót négy hétnél tovább, kúraszerűen, ne használjunk, ugyanis többféle káros következménye lehet a rendszeres hashajtószedésnek. Növeli a kiszáradás kockázatát, hiányállapotokat idézhet elő, csökkentheti más gyógyszerek felszívódásának hatékonyságát, hozzájárul a bélflóra egyensúlyának felborulásához. Utóbbi következményeként gyengül az immunrendszer, rossz lesz az emésztés. Ha tehát gyógyszert szedünk (különösen szívgyógyszereket, fogamzásgátlót), mindenképpen konzultáljunk orvosunkkal a hashajtó alkalmazásával kapcsolatban.

Ezért nehéz leszokni

A hashajtófüggőség nem játék, szinte ugyanolyan nehéz leszokni róla, mint a cigarettáról vagy a drogokról. További veszélye, hogy a folyamatos hashajtóhasználat miatt, a belek izomzata ellustul, ezért a bélfal kitágul, a széklet továbbításához szükséges bélmozgások lelassulnak. Ez pedig egyenlő a székrekedéssel, amit a továbbiakban csak a hashajtók által kiváltott ingerekkel lehet leküzdeni. A bélrendszer tulajdonképpen megszokja, hogy csak a gyógyszerek támogatásával tud üríteni.