Az ember imádja az édes ízeket, hiszen a cukor serkenti az agyban a dopamin és a szerotonin termelést, ezért fogyasztása átmeneti boldogságérzetet okoz. Emiatt fordulnak sokan az édesítőszerekhez, gondolván, hogy két legyet ütnek egy csapásra, hiszen édességet esznek, ami mégsem hízlal.
Az édesítőszereket eredetileg a cukorbetegségben szenvedők számára fejlesztették ki, ám a szacharint a sertések tápjába is belekeverik, hiszen étvágynövelő hatása van. Utóbbi hatását az embereknél is kifejti, így senki ne csodálkozzon azon, ha farkasétvágya kerekedik tőle.
A legelterjedtebb édesítőszerek a ciklamát, a szacharin, illetve az aszpartám, aminek az édesítő hatása kétszázszor, míg a szachariné ötszázszor nagyobb a kristálycukorénál. Noha a xilit természetes édesítőként vált közkedveltté, valójában ma már nem nyírfa kérgéből vonják ki. A ciklamátokat gyakran keverik szénsavas italokhoz, aminek egy részét a gyomorban található baktériumok ciklohexaminná alakítják. Egyes állatkísérletek ezt az anyagot teszik felelőssé a különféle daganatos megbetegedésekért.
A természetes édesítőszerek közül a méz, a gyümölcscukor, vagy az agavé ajánlott, de jó választás a stevia is, amit Stevia rebaudiana nevű növény leveléből vonnak ki. Előnye, hogy háromszázszor édesebb a cukornál, kalóriamentes.
Az 100 grammonként 160 kalóriát rejtő inulin édesítő hatása kétszer olyan erős, mint a cukoré, több előnyös tulajdonsága közül az emésztőrendszerre gyakorolt pozitív hatása a legfontosabb. Az örménygyökérben, cikóriában és a csicsókában található inulin ráadásul fenntartja a bélflóra egyensúlyát.
Az erithritolnak is egyre több kedvelője van, nem emeli meg a vércukor- és az inzulinszintet, glikémiás indexe nulla, nem mellesleg grammonként csak 0,2 kalóriát tartalmaz. Édesítőereje 60-80 szorosa a fehér cukorénak, nincs utóíze, többségében a kukorica vagy a búza keményítőjéből állítják elő.
