Orrcseppek 3. rész

A hatékony orrcsepp-használat és a spórolás érdekében először is tisztítsuk ki az orrot, amennyire csak lehet. Az erőteljes zsebkendőbe fújkálásnál jobb, ha a fürdőszobában meleg vízzel kimossuk. Előbb-utóbb sikerül minden váladékot eltávolítani, és szembesülünk vele: valóban a nyálkahártya-duzzanat az oka a dugulásnak.

Előfordulhat, hogy a reménytelenül eldugult orrot még kitisztítani sem tudjuk rendesen. Ilyenkor is jó szolgálatot tehet az orrcsepp. Fekve egy csöppet vagy egy fuvallatot engedünk az orrba, majd enyhe masszírozással és az orr szívogatásával segítünk eloszlatni a hatóanyagot. Várjunk két percet a hatásra. Ha így sem járunk eredménnyel, öt perc után megismételhetjük a műveletet.

Fontos, hogy mindenkinek külön orrcseppje legyen, így nem adjuk tovább a kórokozókat. Az üvegcse lehetőleg ne érje az orrot, mert elfertőzhetjük a gyógyszert is. Némelyik szert épp ezért tartósítóval látnak el, célszerűbb azonban e nélküli cseppeket vásárolni, mert annak további nem kívánatos hatásai lehetnek. A szerek tartósítva sem jók tovább, mint a kinyitástól számított négy hét. Ezután a maradékot el kell dobni.
Ha mégis tartósított készítmény mellett döntünk, ezekben leggyakrabban benzalkonium-klorid, klórhexidin vagy thiomersal található, melyek az orrnyálkahártyára kerülve bénítják a tisztogatásban fontos csillós hengerhám csillócskáinak hullámszerű mozgását. A segítséggel együtt károsítjuk az orr saját tisztító-mechanizmusait.

Az orrcseppeket hűvös helyen kell tárolni, mielőtt azonban becseppentenénk, kezünkkel melegítsük föl.
A spray formában beadható szerek használata egyszerűbb, könnyebben eloszlathatók, hatóanyaguk nagyobb felületen éri a beteg nyálkahártyát, elkerülhető vele, hogy pont az orrcseppes üveggel vigyük vissza a fertőzést. Lényeges előnye azonban, hogy nehezebben adagolható túl, amit a korlátlanul ömlő orrcsepp.

Orrcseppek 2. rész

Manapság olykor jogos az óvatosság, de divat is félni a vegyszerektől. Mégsem helyes, ha inkább az eldugult orrot választja az ember. Miért is fontos e kellemetlen tünet enyhítése?

Egyrészt az orrjáratok átjárhatóságával biztosítjuk a toroktájékot védő, orron át történő légzést, és megelőzzük a kihűlt, érzékeny légutak felül fertőződését további kórokozókkal. Másrészt az orr és melléküregei által termelt váladék könnyebben kiürül, így megelőzhető a középfül- és arcüreg gyulladás.

Az orrjárat elzáródását elsősorban nem a váladék, hanem az orrnyálkahártya duzzanata okozza. Igaz, a fokozott nyálkatermelés nem független ettől, mégsem várhatunk eredményt az erőteljes, sokszor már-már fájdalmas orrfújástól. A probléma megfelelő megoldása a nyálkahártya duzzanatának megszüntetése.

Úgy indul az egész, hogy csiklandozni, égni kezd belül a torkunk, és ez az érzés hamarosan ráterjed az orrunkba is. Pár óra múlva kezdődik a tüsszögés, a didergés, az izomfájdalom, az orrfolyás, az enyhe köhögés.

Készíthetünk az orr nyálkahártyájának kíméletes orrcseppet, házilag. Keverjünk két dl forralt vízbe negyed mokkáskanál konyhasót, és ebből cseppentsünk naponta háromszor a patikában kapható cseppentővel!

A pusztán sós vizes, fiziológiás oldatot tartalmazó orrcseppeknek vegyszer híján nincs mellékhatásuk, viszont nem is eléggé hatékonyak. Az orrcseppek hasonlóan hatnak - összehúzzák a gyulladt, duzzadt orrnyálkahártya ereit és javítják a keringést - de erőteljesebben. Kevesen gondolnak rá, de pont az ér összehúzó hatásból adódik az orrcseppek másik felhasználási területe: a nyálkahártya-lohasztó cseppek az orrvérzés csillapításában is hatásosak lehetnek.

Orrcseppek 1. rész

Az orr kinyitásának legjobb módszere, hogy a beteg otthon marad, jól befűt, melegen felöltözik, ideális esetben bebújik az ágyba és a fülére húzza a takarót.

Az orr kidugításának igen egyszerű módja a meleg lábfürdő. Készítsünk testhőmérsékletű vizet egy lavórba, majd kis adagokban óvatosan öntsünk bele forrót, egészen addig, míg a víz még épp elviselhetően forró nem lesz. A láb nem csak felmelegszik, a kitágult vérerek jobb vérellátást tesznek lehetővé, az orr és a légutak nyálkahártyáinak reflexesen - az idegi szabályzásnak köszönhetően - javul a vérellátása, ami segíti a gyógyulást. Az ellenkezője játszódik le, mint amikor valaki "lábról" fázik fel, és a légúti nyálkahártyák rossz vérellátása miatt azok hűvösebbek, így kevésbé működik az immunrendszeri védelem.

A hatást a vízbe cseppentett illóolajokkal lehet fokozni. Főként az eukaliptuszos, kámforos, mentás olajoknak van orrjárat nyitó hatása. Természetesen a kíméletes, sós vizes, kamillateás inhalálás is segíthet. Áldásos lehet az infralámpás kezelés is. Ha azonban mindez nem segít, netán úgy érezzük, hogy egy kis nátha miatt nem lehet mindjárt beteget jelenteni, kénytelenek vagyunk erőteljesebb módszert alkalmazni, ami többnyire nem más, mint az orrcsepp.

A reménytelenül eldugult orrot szinte pillanatok alatt kidugítja egy jól irányzott cseppentés vagy sprayfuvallat. Valóságosan fellélegzik az ember, s ha egy idő múlva ismét bedugul, kézen fekvő, hogy megint az orrcsepp a segítség.

Bizonyára sokan elképednének, ha valaki ezekről az igazán kis mennyiségben használatos mindennapi csodaszerekről azt állítaná, hogy függőséget okoznak vagy komoly káros hatásuk lehet. Mások viszont már olvashattak is róla. Mégis mi az igazság?

A válasz bizonyára megnyugtatóan hangzik majd. Ahhoz azonban, hogy valóban jól éljünk e szerekkel, előbb feltétlenül tájékozódni kell. Az igazság szabaddá teszi az embert - tartja a bölcsesség - orrjáratait nem különben.

A spanyolnátha 1918

A spanyolnátha ("La Grippe") 1918–19 -ben az influenza A vírusának első és egyúttal legpusztítóbb világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette. Már 1918 -ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború; a két évben mintegy 50 millió (a legszerényebb becslések szerint 20 millió, a legdurvábbak szerint 100 millió) ember halt meg a járványban. Ezzel a „teljesítményével” a spanyolnátha az emberi történelem legtöbb áldozatot szedett járványa. A kórokozóvírus hatékonysága és gyors terjedése a többszöri mutáció eredménye: az áldozatok jobbára védtelenek voltak az új betegséggel szemben.

Egyesek párhuzamot vonnak a spanyolnátha és a madárinfluenza között, mondván, hogy mindkettő madarakról terjedhetett át az emberekre. Az ilyen összehasonlítást megkönnyíti, hogy a spanyolnátha kitörésének helyét és körülményeit nem sikerült megállapítani. Nevét részben onnan kapta, hogy először Spanyolországban írták le, részben pedig onnan, hogy más országokban nem közöltek jelentéseket az áldozatok és fertőzöttek számáról, csak Spanyolországban.

Úgy vélik, felszíni antigénstruktúrája H1N1 típusú volt; ezeket a felszíni vírus antigéneket nyolcvan év után reverz genetikai módszerrel sikerült rekonstruálni. A madárinfluenza és a spanyolnátha rekonstruált vírusát összehasonlító kutatók mindössze két aminosavnyi különbséget találtak azok felszíni proteinje, a hemagglutin összetételében, ez a két különbség azonban elegendő ahhoz, hogy a madárinfluenza vírusa ne terjedjen emberről emberre. A madárinfluenza vírusa ugyanis a mélyen a tüdőben található, úgynevezett 2,3-sziálsav cukorhoz kötődik, a spanyolnátháé viszont az orrban és a torokban is megtalálható 2,6-sziálsav cukorhoz.

A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta. Ezt egyes kutatócsoportok azzal magyarázzák, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. Az idősebbek és a kockázati csoportok tagjai – idült kórokban, anyagcsere-betegségekben szenvedők stb. – halálát inkább a másodlagos, bakteriális tüdőgyulladás okozta.

Híres áldozatai, többek közt IV. Károly, magyar király, Kaffka Magit írónő és kisfia, Guillaume Apollinaire francia költő, író, grafikus, Edmond Rostand francia költő, drámaíró, Egon Schiele osztrák festő és felesége, William Walker, a 20. század első felének legismertebb angol búvára.

A spanyolnáthát több esetben hasonlították már a 2009 elején Mexikóban megjelenő sertésinfluenzához. Többek között azért, mert mindkettő a nyár közeledtével gyengülni kezdett, és ezért a tudósok szerint télre az új influenza járvány is erősödni fog. Illetve a madárinfluenzától eltérően mindkettő emberről emberre is átterjed.

A sertésinfluenza, melyet a sertéspopulációkat megfertőző Orthomyxovirus okoz. A vírus nemzetközileg ismert angol rövitése SIV - swine influenza virus. E csoport definíciója nem filogenetikai alapú. Az eddig izolált SIV-törzseket vagy az Influenzavírus C csoportba sorolták be, vagy az Influenzavírus A különböző altípusai közé.